Vasárnap délelőtt teletemplomban szólt a dicséret és a dicsőítés (a szIGET Együttes vezetésével): A Nagy Király jön Hozsánna, hozsánna…, Feladtad méltó nagy neved. – énekelték szépkorúak és ifjak – s, ha ők hallgattak volna, a kövek szólaltak volna meg.
Rácz Ervin lelkipásztor a Lukács evangéliuma 19. részének 35. verse alapján hirdetett Igét: „Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust.” Jézus mindenek ellenére, jön Jeruzsálembe. A szívünkbe vonulna be, hogy elűzze a bizonytalanságot, a félelmet és a kétségbeesést, hogy önazonossá tegyen és hogy harmóniát teremtsen benne vele, embertásainkkal és magunkkal. A mi helyes reakciónk erre a felső ruha levetése. A ruha melegit, ideglenes biztonságot ad, de hazudik is. Mögötte félelem, álca bújhat. Honore de Balzac írta: „A halál egyszer öl meg, a haláltól való félelem naponként” Jézus azért jött, hogy „megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” (Zsid 2,16) Szükségünk van rá, a vele való őszinte, leplezetlen kapcsolatra! – mondta az igehirdető.
Az igehirdetést követően a Kölcsey Ferenc Főgimnázium néhány diákja hozott egy verscsokrot, felkészítve a gyülekezetet a Magyar Költészet Napjára. Lukács Jázmin,
Nagy Boglárka, Hejer Hanni, Kása Petra és Sztankovics Alexandra ünnephez méltó istenes verseket hozott, amelyeket a gyülekezet örömmel hallgatott. Fehér Imola tanárnő, költő a tőle megszokott szeretettel és lelkesedéssel készítette fel a diákokat a szolgálatra. Lévai Zoltán fotós, diák is csatlakozott a csapathoz. Az elhangzott versek nemcsak a Magyar Költészet Napjára, hanem az ünnepre is remekül hangolták a gyülekezetet.
A gyülekezet konfirmandusai énekkel szolgáltak, végezetül pedig Pászti Edina szigetlankai ifjú mondta el élménybeszámolóját a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Ifjúsági Szövetsége által szervezett munkatársképző tanfolyamról.